Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogy is történt ebben a röpke közel ötven évben....

Nagyon régi a történet,naplót nem írtam soha,úgy gondoltam,mintha napló lenne ide írom meg.

Hatalmas szerelem volt a miénk.Erre bárki mondhatja,másé is,ebben semmi új nincsen.Csakhogy én már akkor szerelmes voltam a fiúba, aki később a férjem lett, amikor még nem is ismertem. Helybeli fiú volt,de a szüleivel és a testvérével elköltöztek a szomszéd településre,ahol az Édesapja munkahelye lett.A szüleink ismerték egymást,de csak egy-egy mondat hangzott el néha,akkor sem a fiukról,hanem a szülőkről.

Akkor költöztek vissza a nagyszülőkhöz amikor az Édesapja meghalt,én pedig abban az évben kezdtem a középsulit egy közeli kisvárosban.Tehát a visszaköltözésekor sem találkoztunk.Nem érdekeltek a fiúk,sem a szórakozás,többre becsültem egy könyvet,egy filmet,mint,hogy a fiukért hajtsak ezerrel.Imádtam olvasni,meg is tehettem,hisz a nagymamám is velünk lakott a háztartást is Ő vezette,ritkán kellett tennem bármit,a tanulás volt a legfőbb feladatom.Ugye,akkor még nem úgy működött a hazajárás a kollégiumból,hogy minden hétvégén mehettünk.Egy hónapban  egyszer,de az is a jegyek függvényében.tehát annak,hogy összefussak vele,annak valahol a nulla körül volt a lehetősége.Közben bevonult katonának a lehetőség még kevesebb lett.

Igazi menő srác volt az elbeszélésekben,na meg a "tetteiben" is.Váltotta a lányokat ezerrel,de az elbeszélésekből úgy tűnt még is "megállapodott",az akkori kapcsolata komoly.De eddigre már furdalta az oldalamat,hogy is nézhet ki,milyen....

Ugye falun anno a báloké volt a főszerep vagy a presszó ahol zene is ment,táncolni is lehetett.

Na a bál nem az én oldalam volt,mikor eljött május elseje.A szüleim,hogy "kirángassanak" az állandó olvasásból,megjegyezték,ha a bálba nem is megyek el,legalább a vendéglőbe menjünk le.Egy kis zene hallgatás,vacsora ennyit nem igaz,hogy nem tehetek meg.Talán tiltakoztam volna is,ha nem hallom a barátnőmtől,hogy Ő is otthon van.A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni,hátha távolról szemügyre vehetem.

És láss csodát egyszer a legjobb barátjával megjelent a vendéglőben.Egyből tudtam,hogy csak is,csak is Ő lehet.Barátnő sehol,sőt semmi nő sincs körülötte.Mint írtam előbbre,eddigre én már teljesen bele voltam esve.

Akármilyen hihetetlen,egyszer csak megjelent az asztalunknál,bemutatkozott és felkért táncolni.Egy-két mondat,semmi több,ennyi volt az ismerkedésünk.Ő vissza a katonasághoz én a suliba és a koleszba.

Nem volt akkor még mobil,sőt szinte másik telefon se,csak a fülkés,tehát nem lehetett telefonszám csere.

Múltak a hetek és nem történt semmi sem.

Volt egy kis asztal ahova kirakták a leveleket.Nem vártam Tőle,hisz még egymás címét sem kértük el.Nem is figyeltem a postát,mikor valaki szólt,hogy van levelem nekem is.Ő írt,persze,megdobbant a szívem.

"Arról volt szó benne,hogy sokáig hezitált,hogy írjon-e,mert az ismeretségi köréből azt hallotta,hogy túl komoly vagyok,fiúval sem láttak még és biztosan elküldöm a fenébe.De már sokat hallott rólam és a kíváncsisága felébredt,azért is jött a vendéglőbe,hogy megismerjen."

És itt valami "viharos" se Veled sem Nélküled kezdődött el..... Ugye,a régi barátnő,sőt egy másik lány sem fogadta el,hogy a Ő kapcsolatuknak itt vége legyen,sőt egy színház látogatáskor  megismerkedtem én is egy másik fiúval.Mármint Ő ismerkedett meg velem... Vonattal voltunk ugyan is színházban és a visszaúton odajött hozzám.Az iskolai kisvárosban élt,csak egy ismerősét látogatta meg.Előző évben végzett ugyanabba az iskolában mint ahogy én kezdtem.Nem volt kétséges,hogy nem adok neki esélyt,de sokáig bejárt a suliba a szünetekbe,sőt ha meglátott a városba is mindig odajött hozzám.Egy nap azért rájött,hogy semmi esélye nincsen és akkor egy arcsimogatás mellett a következő "Ami nem megy azt nem erőlteti" mondattal búcsúzott el.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.